A Xiom Sigma első, nagyon biztató tesztjén fellelkesedve kipróbáltam ezt a borítást úgy is, hogy már mindkét oldalon ez a szoft volt az ütőmön. Továbbra is igazán pozitív a véleményem, de meg kell, hogy jegyezzem, hogy a borítás egy kicsit más, új oldaláról mutatkozott be ahhoz képest, mint amikor csak az egyik oldalra volt felrakva. (Az első teszt során egyébként először egy HexerPowersponge, majd egy JoolaX-plode volt fonákon a tenyeres Sigma I pro mellett, és a Sigma karakteressége érdekes módon kissé „egyoldalúvá” is tette az ütőt).
Feltettem a Sigma-t párban az off-os fára. A jól érzékelhető különbség most a következő volt: amíg csak az egyik oldalon volt a Sigma, addig nagyon karakteres, éles, íves, kicsit „tenergys” jellegű szoftként működött, nagy kontroll mellett, jó dinamikával. Amikor párban lett a Sigma a fára felrakva, akkor a beépített beragasztás-effektus dinamikája jobban, és más módon kezdett érvényesülni úgy, hogy hamarabb ellőtte a labdákat, egy nagyobb dinamika-érzetet adva az egész ütőben, és létrejött bennem egy olyan bizonytalanság, hogy „nem mertem” néha a labdába beleütni, olyan módon, mint amikor valaki el van már szokva a csörgetéstől, és újra csörgetett ütőt kap a kezébe. Ez persze az én viszonylagos képzetlenségemet is mutatja, de jól jelzi azt is, hogy a Sigma párban használva igazán sok mindent megvalósít a klasszikus „csörgetett” ütők tulajdonságaiból. Egyszóval: meccshelyzetben kissé nehezen kezelhetőnek éreztem a szoftokat, de ezt dicséretként írom rájuk nézve, mert szinte már „túl jó” volt. Ezt megtapasztalva következett a következő logikus tesztelési lépés: ma felraktam őket párban egy visszafogottabb, All+-os fára, azt várva, hogy az előbb említett nagy erő és a kontrolláltabb fa együtt ideális all+/off- játékra alkalmas tulajdonságot ad ki, ami számomra a leginkább jól játszható játékstílus. A tapasztalat a következő volt: az ütőben helyreállt, újra megvalósult az a fajta tulajdonság, amit az első tesztemben leírtam, csak egy picivel lassabb lett az egész. Érdekes számomra az is, hogy ez a borítás vadonat újként, azonnal jó, nem mutatta jelét annak, hogy bizonyos mennyiségű „bejáratásra”, beütésre lenne szüksége.
Végső soron a következő véleményekre jutottam : Ha valaki csak egyik oldalon próbálja ki a Sigma-t, akkor az előző tesztben írtakat szinte biztos, hogy megtapasztalja majd, és egy karakteres, nagy ívű , kontrollált, de dinamikus modern pörgetőborítást kap az ütőjére, aki pedig párban teszi fel gyors fára, az készüljön fel egy modern, jó beragasztás-effektes ütővel való edzésmunkára, aminek eredménye egy nagy potenciállal rendelkező játék lesz, ahol az ütőn bizonyára nem fog múlni semmi, ha már sikerült azt megszokni. Visszafogottabb fákon is nagy élmény vele játszani, és játékszínvonal, valamint ütéstechnika függvényében szinte biztos, hogy bárki megtalálhatja hozzá az ideális fát kis keresgéléssel. Túlzottan hajlékony fára én viszont biztos nem tenném fel, mert a jellege emlékeztet a Sriver-L és a Tenergy 05 karakterére is (bár kicsivel finomabb módon működik azoknál); ezért valamekkora támasztást igényel szerintem a fa részéről annak érdekében, hogy az ütő a labdákat ne szórja. Továbbra is úgy tűnik, hogy végső soron nem túlzás egy „új mérföldkőről” beszélni a Sigma I Pro esetében, ahogy a Xiom nyilatkozik róla… tényleg van benne valami igazán jó. Kíváncsi vagyok, az idő előre haladtával meddig marad majd meg jelenlegi tulajdonsága.
A Xiom Sigma I Pro – további pozitív tapasztalatok bejegyzés először a Pingpong és Asztalitenisz Közösségi Oldal jelent meg.
